Sosem jelent jót, ha egy film esetében felmerül Jennifer Lopez neve, hiszen a vitathatatlanul erős szexuális kisugárzásán túl általában nem sokat ad a film élvezeti értékéhez. A szomszéd fiút viszont még ez a kisugárzás sem képes 'annyira rossz, hogy az már jó' irányba billenteni, mert egészen a gyökerétől bűzlik a film.

Pedig szeretjük az efféle fiatallal összefekvős, aztán egyéjszakás kaland szinten megragadó kapcsolatokról szóló történeteket, amik általában eléggé csúfosan szoktak végződni. Nos, Rob Cohen is úgy gondolta, hogy a nép ezt minden további nélkül kajálni fogja: adunk nekik egy szexistennőt (nem érdemes tagadni, Lopezre ez teljes mértékben illik), rakunk mellé egy fiatal kiwaxolt testű sármőrt (Ryan Guzman), és összekuszáljuk a szálakat. A nő persze csak egy gyengébb pillanatában igényli a fiatal húst és a "rátermettségét", másnap viszont már sietősen elfelejtené az egészet. Utóbbi viszont, valamilyen oknál fogva, halálos vonzalomra lobban az istennő iránt, és ha én nem, akkor más se-alapon elkezdi módszeresen tönkretenni imádata tárgyát.

Na, ez "papíron" nem is hangzik annyira rosszul, A szomszéd fiú esetében viszont nézni már inkább kellemetlen, sőt nagyon sok pillanatában egészen vicces. Ugyanis Jennifer Lopez karaktere klasszikus irodalmat tanít (igen, így, ahogy mondom), a srác pedig úgy próbál kontaktba lépni a nővel, hogy Homérosztól idéz. Fú, ez persze a nőnél is beindít valamit, hát mi az, hogy valaki ilyen jól néz ki, és még három mondatnál többre emlékszik az Iliászból. Ennél a jelenetnél, körülbelül tizennyolc percnél, a néző először elmosolyodik. Nem baj, hogy a film indító jelenete csak úgy el van a francba vágva, és egészen komoly időugrással él a rendező, mondhatni: jaj, csak négy millával dolgoztunk, belefér. A sor viszont olyan hülyeségekkel folytatódik, hogy Noah (Ryan Guzman) meglepi a nőt egy első kiadású Iliásszal (mi?), aki utána örömmel rohan át az éjszaka közepén grillcsirkézni.

Ezért mondhatjuk, hogy francba is, van itt szép srác, meg szép nő, de nem tudjuk csak nézni őket, és kikapcsolni az agyunkat, mert ennyi marhaságot már rég láttunk egyszerre, egy helyen. Oké, erotikus thriller, és a sejtetős szexjelenet, szexuális töltet eléggé érezteti a hatását, de A szomszéd fiú legnagyobb hibája, hogy nem képes átfordulni igazi thrash-be. Olyannyira komolyan veszi magát, a zaklató annyira csúnyán néz, a nő annyira bután reagál a helyzetekre, mégsem nem képes átbillenni a mérleg nyelve.

Pedig a rendező, a forgatókönyvíró (ő leginkább), de még a szereplők is erre a szent küldetésre esküdtek fel. De bántsuk egy kicsit őket is: totálisan félre vannak castingolva. Egyedül talán Guzman megy el a zaklatónak, aki heves indulatkitörésekkel és merevedéssel reagál, ha nem jön össze neki a szomszéd bula. A film egy bizonyos pontján azonban olyan embert próbáló feladat elé állítják (öt perc után szerelembe esés, nem tágítani a nő mellől, hitelesen hozni a szerelmest) ezt a színészi vénával részlegesen megáldott fickót, hogy arra még a legrátermettebb színészek is képtelenek lennének. A sor pedig csak folytatódik az irodalomtanár Lopezzel, és az iskolaigazgató Kristin Chenoweth-tel, akik ékes példával szolgálnak, hogy nem szabad kizárólag vonzó, ám ezekre a szerepekre totálisan alkalmatlan színészekkel megtölteni a gárdát.

Összesen egy kérdés merül már csak fel A szomszéd fiú láttán: miért gondolják a forgalmazók, hogy az ilyen förmedvényeket mindenáron moziba kell küldeni? Jó, a tizenhatodik Adam Sandler fárasztás után lehet, hogy visszasírjuk majd ezt az erotikus thriller alaphelyzetből induló, egészen horrorisztikussá fajuló szeret, nem szeret kalandot, de a hibátlan kinézetű Jennifer Lopez sem képes minden szart beadni a nézőnek. Főleg nem úgy, hogy ez a történet önmaga paródiájává válik egészen hamar, és a Homérosztól idéző dalia megjelenésétől kezdve egyre azon dolgozik, hogy vígjátéknak "adja el" magát. Viszont, mint film szórakoztató. Picit máshogy, mint kellene, de ilyen meglepetés ritkán érheti a moziba látogatót.