Suzanne Collins megírta, Francis Lawrence pedig megrendezte… Ha egész pontosan akarnék fogalmazni, akkor a korábbi mondatot így árnyalnám: Suzanne Collins nyögvenyelősre, de megírta Az éhezők viadalának harmadik részét, amiből Francis Lawrence egy vállalható, de totálisan felesleges előkészítést rendezett a tényleges lezáráshoz. A kezdeti megállapítást azért érdemes ilyen formában árnyalni, mert Hollywood gépezete ezt a sorozatot is bekapta, ketté lett bontva, és a Twilight óta most lehet leginkább érezni, hogy a megbontás mögött kizárólag pénzügyi okok álltak, mert ezt a sztorit hosszabb játékidőben, de egyetlen filmben is gond nélkül el lehetett volna készíteni.

Erre a következtetésre már a játékidő elejétől kezdve rájöhet a néző, ugyanis a vásznon mintha néhány történésen kívül semerre nem haladnának az események, csip-csup dolgok vannak eszméletlenül felnagyítva, és amikor az ember már a film vége felé belehelyezkedne ebbe a kis történésbe, a kapaszkodóba, vége is lesz a filmnek. A kettévágott történetek átka?

Közvetlenül a második rész után folytatódnak az események, Katniss (Jennifer Lawrence) és Finnick túlélik a nagy mészárlást, és megérkeznek a tizenharmadik körzetbe, amiről konkrétan azt hitték, hogy eltörölték a föld színéről. Főhősnőnk megtörve és gyenge idegállapotban tengődik, tudva, hogy Peeta (Josh Hutcherson) a Kapitólium kezében van néhány szerettükkel együtt. A tizenharmadik körzet vezetője (Julianne Moore) azonban felismeri a lányban rejlő lehetőségeket, és a kirobbant felkelés élére állítja, hogy végre Fecsegőposzátává váljon. Katniss, látva a szörnyűségeket, amiket a Kapitólium és maga Snow elnök rendel el, felveszi a Poszáta szerepét, felkelésre szólítja a többi körzetet, hogy együtt vonuljanak a Kapitólium ellen, legyőzve elnyomóikat. Az elpusztított 12. körzet, az elrabolt hozzátartozók, és a további megtorlások után Katnissnek nem esik nehezére a felkelés élére állnia, ám ekkora háborúra talán még ő maga sem számított…

De ennek a háborúnak valójában csak az előszele csapja meg nézőt, ugyanis a regény első, nyögvenyelősebb fele lett a vászonra álmodva, annak minden gyengeségével. Így nem hiába érezzük úgy, hogy a két órásra húzott film csak egy komótos felkészülés a nagy akcióra, ami a regény második felében játszódik, és csak egy év múlva lesz lehetőségünk megtekinteni. Itt pedig érdemes megjegyezni, hogy Francis Lawrence továbbra is jó munkát végez rendezőként, csak sajnos egy gyengébb történettel ő sem tud csodát tenni, sem az írók, akik a filmen dolgoztak. 

Francis rendezése továbbra is érdekes, jól követhető, ám a Mockingjay első felében valamiért visszaköszön még az első rész egyik hibája is, gondolok itt a kamerarángatásra (szerencsére kevésbé hangsúlyosan, mint az első részben), aminek mellőzéséért például imáinkba foglaltuk a rendező úr nevét. A szereposztás továbbra is parádés Lawrence kisasszonnyal, aki még ezt a megviselt, gyenge idegállapotú karaktert is abszolút hitelesen adja el még annak ellenére is, hogy Katniss nagyon labilis és zilált majdnem a játékidő teljes egészében, a színésznő pedig akkor tud igazán energetikusan játszani, amikor ennek a karakternek a tettre kész és erős oldalát kell bemutatnia. A többiek is ugyanazt az egyébként magas szintet hozzák, amit már két részen keresztül megszoktunk, rajtuk igazán nem múlik, ha elunjuk a vásznon vánszorgó eseményeket.

A film ívével egyébként most sem lenne gond: a rendező az alapanyag felhasználásával szépen fokozatosan mutatja be, és tárja a néző elé, hogyan, milyen módon dagad nagyobbra és nagyobbra a forradalom a csíra fázistól a tényleges megmozdulásokig. Erre a részre egyöntetűen bólinthatunk: a harmadik könyvben a felnagyított és túlhozott melodramatikus szálak ellenére ez volt a legérdekesebb momentum.

A karaktereket megszemélyesítő színészek játéka és a jó rendezés híján ez a film viszont egy nagyon gyenge, és kellemetlen bevezető lett volna, így azonban egy vállalható, de helyenként kínosan sivár előzetese a jövő ősszel mozikba kerülő sorozatzáró résznek. Nem unja az ember, de érezhetően átkötés csak, és ékes példája, hogy teljesen felesleges volt a történetet szétkapni. Bevétel tekintetében természetesen megint a producereket igazolja a végső döntés, mi, nézők pedig készítsük csak a pénzünket a jövő őszi nagy fináléra.