Vasember jött és ment, Thor testvérharcot vívott, majd gonosz elfekkel sötétkedett, Amerika kapitány csúnya nácikkal majd az ügynökség belső emberével küzdött meg. Nem unalmasak még a jól bejáratott sorozatok? Pont annyira, hogy idén frissnek hasson, és jó nagyot robbanhasson egy öttagú suttyócsapat űrkalandja, akiknek a kezében a Galaxis, és jó lenne azt nem pusztulni hagyni.

A Marvel első bejelentésekor húzhatták a szájukat a korábbi filmekért rajongók, ugyanis nem egy jól bejáratott világról és karakterekről készült újabb futószalag-film, hanem egy sokak számára teljesen ismeretlen vízbe gázoltak bele Marvelék. Az előzeteseket elnézve még nagyobb fejtörést okozhatott egyeseknek, hogy a látszólag feelgood hangulattal és karakterekkel megáldott ötletből mégis mi fog kisülni. A csillagok együttállása és James Gunn, na, meg a tucatnyi szakember, akik a filmen dolgoztak, megmutatták, hogy egy elsőre ismeretlen dologból is mekkora durranást lehet kanyarintani.

Akik nem ismernék röviden a történetet, annyit érdemes tudniuk, hogy a földi születésű Peter Quill, édesanyja halála után rejtélyesen eltűnik a Föld színéről, majd felnőttként a Galaxis egyik karizmatikus kalandorává válik, akit fejvadászok üldöznek, hiszen műkincsek után kajtat, majd szállít le jó pénzért. Egy titokzatos kristálygömb ellopásakor azonban nem csak pár rosszarcú ered utána, hanem a Galaxis egyik legnagyobb, legmorcosabb mészárosa, Ronan, aki az univerzum elpusztításáról beszél, világmegváltó terveket dédelget. Rá is állítja Quillre, vagy ismertebb nevén Starlord-ra Gamorát, a bérgyilkosnőt. Melléjük csapódik még egy beszélő fa, egy fegyvermániás mosómedve, valamint egy drabális pusztító is, hogy együtt a Gömb biztonságba helyezésével óvják meg a Galaxist. Addig viszont hosszú az út, a szedett-vedett csapatnak pedig meg kell tanulnia a csapatmunkát, valamint az egymás iránti tiszteletet, ha sikeresen akarnak eljárni a küldetésükben.

A Galaxis őrzői annyi, de annyi ponton elbukhatott volna, hogy felsorolni is rengeteg idő lenne. James Gunn ott húzta szorosra a gyeplőt, ahol kellett: a cég talán legszórakoztatóbb, legfrissebb filmjét tették le az asztalra, pedig semmilyen értelemben nem úttörő, nem tartalmaz olyan adalékokat, amit életünkben először látnánk. Egyszerűen minden alapanyagából pont annyi van benne, és pont olyan minőségben, hogy akárki élvezni tudja.

Gunn a poén hangsúlyozásával, önirónia adagolásával, a saját zsáner és műfajok kiparodizálásával építi fel a Galaxis őrzőit, az pedig éppen, hogy nem szolgai módon, hanem királyként viselkedik feladata elvégzésénél. A forgatókönyv annyira feszes, és érződik rajta a gondoskodás, hogy gyakorlatilag az első percektől kezdve végignevethetjük a filmet, stílusa van, szórakoztat, mint talán idén még semmi. Úgy az év vígjátéka, hogy tulajdonképpen nem is vígjáték, egyszerűen kitalálták, hogy mivel lehet az embert becsalni a moziba: a szórakoztatással, a humorral.

Persze semmilyen más téren nem szégyenkezhet a film. A látvány szintén nagyon igényes, a Galaxis őrzőinek a világában órákig el lehetne veszni. Részletgazdag a Föld és az Űr is, minden a helyén van, talán ez már evidenciának is tekinthető 2014-ben a képregényes cégnél. A feelgood-érzéshez pedig hozzájön még a ’70-es és ’80-as évek kellemes retro dalai, amik egy egészen egyedi stílussal ruházzák fel a suttyó banda szerencsétlenkedéseit a galaxison át.

Eddig tehát minden működik, az év kihagyhatatlan alkotása. Minden évben repkednek azok a kijelentések, hogy a kreativitás elhúzott a moziból, és a televíziós sorozatok világába szökkent át, ám nem gondoltam volna, hogy idén pont a Marvel fog meglepni jól megírt karakterekkel, akik egymással tökéletes összhangban vannak, mindenkiről megtudunk legalább öt tulajdonságnál többet, ami lassan már ritkaságszámba megy egy blockbuster esetében. A Galaxis őrzői, bár hangos, és néhol a humort is csak he-he szinten tudja adni, minden, csak nem buta film. Egyedüli nagy fájdalom, hogy igazi vérmes antagonistát ehhez a filmhez sem sikerült írni. Ronan annyira alul motivált és érdektelen gonosz, hogy elég neki gonoszul néznie, és fenyegetőznie, máris elvárják tőlünk, hogy legyen tele a gatyánk. Jelentem, nem lett, ettől kicsit komolyabban kellett volna venni az ellenségkeresést, és írást.

Őszintén megmondva, ezután a sokat bántott Transformers filmek, vagy a néhány héten belül moziba kerülő Tini nindzsa teknőcök már nem védekezhetnek azzal, hogy ők csak agykikapcsolást szeretnének adni az embernek, mert most újfent bebizonyosodott, hogy lehet egyszerre valami hangos, látványos, jól megírt, szórakoztató, és stílusos. Mindegy, hogy elhiszed-e, vagy kételkedsz, nemtől és kortól függetlenül kiváló szórakozás lehet a film, nem hiába váltott jegyet kishazánkban egyetlen nap alatt 23 000 ember a film vetítésére. Marvel idén is belenyúlt a tutiba, talán jobban is, mint korábban bármikor.