Tavaly a Démonok között feszegette annak a határát, hogy mit jelent a jó ízlésen belül maradni, és különböző klisékből felépíteni egy filmet. James Wan 2013-as filmje szerencsére tudta a dolgát, és bár nem mutatott semmi újat (nehéz dolga volt), kimondottan szórakoztató kis horror abc-nek tekinthető. Idén a Démonok között parababájából, az Annabelle-ből készült horrorfilm, ami szintén kacérkodik a már látott elemek ollózásával, de neki már kevésbé sikerül a mutatvány.

A Démonok között sikere vitathatatlan, legalábbis bevétel tekintetében biztosan. A felette bábáskodó fejesek egyre csak azon meditálhattak, hogy ha az a film ilyen jól teljesített, akkor kellene valamit összerakni, mert minden évben van ugye Halloween, és a filmben volt egy üde színfoltnak számító baba is, rövid mellékszállal. Mit ad Isten, hamar írtak is neki egy eredettörténetet, mert az sejtelmesen kimaradt a 2013-as sztoriból, és így született meg az idei horrorkaland.

James Wan kiszállt a projektből, figyelő szemei csak producerként voltak rajta a rémisztő baba történetének kialakításán, helyette egyik házi operatőre ugrott be rendezőként. John R. Leonetti (Mortal Kombat II, Pillangó-hatás 2) úgy gondolta, hogy ha vizuálisan hozzá tudott tenni az Insidioushoz, akkor van benne elég rátermettség ehhez is. Fogta Annabelle-t, egy finoman szólva is kezdő író belátására bízta, és a végeredményt elnézve nem is vagyok meglepve azon, hogy az mélyen az átlagos horrorfilmek közé süpped, és pár nap múlva már nem is fogunk rá emlékezni.

Az előzményben egy fiatal párt ismerünk meg, akik templomba járnak, a nő főállású anya (lesz), férj pedig orvos. Békében és boldogságban telnek a mindennapok, várják a születendő babájukat, és élnek, mint egy átlagos amerikai párocska. A férj, hogy kedveskedjen a feleségének, egy igazán különleges babával lepi meg, amit a nő azonnal a gyűjteménybe illeszt. Hamarosan azonban tragikus események történnek a pár szomszédságában, ami közvetlenül hat az életükre: egy titokzatos szekta tör be a mellettük lévő házba, aztán az párocskához is, majd később valami elszabadul a házban és követi mindenhova őket, bárhova is mennek. Látszólag azt sem tudjuk, hogy mi a titokzatos entitás, de határozott szándékai vannak…

Ha burkoltan szeretném kritizálni az Annabelle-t, akkor azt mondanám, hogy horrorutalásra fel, induljon a móka, hogy ki mennyit ismer fel, de a helyzet siralmas, inkább kezeljük komolyan, mint cinikusan. A Démonok között és e film legszembetűnőbb különbsége, hogy amíg az az alkotás (persze erősen fel lett magasztalva a csillagos égig) egy kerek egésszé állt össze, és több érdekes pillanata is volt, addig ebben már a történet megírásával és a karakterek megformálásával is komoly gondok vannak.A történet ívét számba véve is vékony, ebbe pedig két olyan fő karakter helyezkedik bele, akik nem érdekesek. Nem kedveljük meg őket, mert a jellemük nincsen igazán megírva, viszont utálni sem lehet őket, a néző tehát csapong, és egy érdektelen állapotba szorul. A színészekkel nincsenek túl nagy bajok egyébként, a történet néhány pontján mondjuk néha csődöt mondanak (a feleség nem elég hiteles, amikor a szektások bántalmazzák, valamint a férj arca majdnem minden jelenetben ugyanolyan gesztusokkal rendelkezik), de a teljesítményük semmivel sem rosszabb, mint az átlagos horrorfilmekben láthatóké. Viszont a baba zseniális: minden jelenete, amiben szerepel, maga a hidegrázás. Megkockáztatom, a filmben többször szerepeltetik az első ránézésre is kifejezetten félelmetes kinézetű copfos játékot, mint a két főszereplőt, és ez picit ironikus.

Az író annyira fércmunkát végzett, hogy a nézőben nincs együttérzés a szereplők iránt, és ennek okán egészen hamar elhasal a horror része is a filmnek. Kétséget kizáróan vannak benne igazán parás részek, de három-négy ijesztésnél nem számoltam többet belőlük, a többi amúgy is csak ajtót csapkodó szél, és sejtelmesen, a háttérben elhúzó szellempajtások. Az efféle ijesztgetésekért pedig nem kell messzire mennünk, főleg nem a moziba, hiszen ezeknél talán még egy fokkal átgondoltabb és virtuózabb ötletekkel találkozhatunk bármelyik másik horrorfilmben is.

Nem érdemes tehát rohanni az Annabelle-re, legalábbis a moziba biztosan nem. Teljes mértékben kihagyható, mert az összes kockáját láttad már egy másik filmben, és minőség tekintetében egész biztos, hogy jobb kiadásban. Nem lehet ennyire megcélozni az átlagot, mert akkor semmi sem marad, amire emlékezhetnénk, a végkifejlettől eltekintve, ami a horrorfilmek között is kimondottan bénának számít. Inkább még egyszer nézzétek meg a Démonok közöttet, amíg el nem készül a második része.